Tornyai János (Hódmezővásárhely, 1869. jan. 18. - Bp. 1936. szept. 20.): festőművész, századunk magyar képzőművészetének kiemelkedő alkotója.

Félproletár kisparaszt szülők gyermeke. Kivételes tehetségét már az elemi iskolában felismerték. Néhány év gimnázium után 1886-89 között a budapesti Minta-Rajziskolában szerezte meg a szakmai ismereteket, Székely Bertalan, Lotz Károly és Gregus János növendékeként. 1894-ben Hódmezővásárhely város ösztöndíjával Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. Nagy hatást tett rá Munkácsy Mihály művészete. Német- és Olaszországi tanulmányút után tért vissza Vásárhelyre, ahol 1920-ig lakott. Komoly szerepe volt abban, hogy a század első évtizedében jelentős művésztelep fejlődött ki Vásárhelyen. Festészete mellett kulturális tevékenysége is jelentős. Egyike volt a múzeumalapítás kezdeményezőinek, de ott találjuk a Majolikagyár éa a Jövendő c. lap alapítói között is. Első gyűjteményes kiállítását 1908-ban rendezte Hódmezővásárhelyen.Számos más vidéki városban és Budapesten is voltak kiállításai. Juss c. műve 1904-ben Ráth-díjat, a Barcelónai Nemzetközi Kiállításon pedig aranyérmet nyert. 1928/29-ben néhány hónapig Baján, majd 1933/34-ben Szentendrén dolgozott. Élete utolsó éveit Hódmezővásárhelyen töltötte. Ekkor ajándékozta a városnak egész művészi hagyatékát (600 festmény és 400 grafika).

Művészetének első szakasza kapcsolódik a Munkácsy hagyományhoz. E korszakának ismertebb művei: Rákóczi Rodostóban, Betyárszerelem, Bercsényi Miklós. Később szenvedéllyel, indulattal teli ecsetkezelése önálló művészegyéniség kibontakozását mutatja, erőteljes drámai hangvétellel. E korszakának fő művei: Juss, Gémeskút, Bús magyar sors. Szentendrei korszakának palettája kivilágosodik, szín és plein air problémák foglalkoztatják. E korszakból a Csokorkötő, a Szentendrei parkban és A zöldkabátos asszony c. festményei a legjelentősebbek.