A mócok Biharban, a Gyalui-havasokban, az erdélyi Érchegységben főként hegyi tanyákon és kisebb falvakban élnek, a románság külön néprajzi csoportját alkotják.

Annak idején a hegyvidéki parasztság különböző kedvezményeket kapott, hogy egyáltalán megtelepedjen ezeken a nehéz életet ígérő tájakon, bizonyos szabadság járt együtt a nélkülözésekkel, és a lakosságot a terepviszonyok miatt amúgy is nehéz volt ellenőrizni.

Aztán jött Mária Terézia és II. József abszolút állama, és a mócokat is szépen nyilvántartásba vették. Mint adóalanyok, már eleve tartozással indultak az állammal szemben, és a kor adóhatósága nem volt elnéző. Ettől kezdve a Mócföldön csak ritkán volt nyugalom a parasztok körében. 1848-49-ben a vélt és valós sérelmeiktől meg Bécs embereitől a magyarság ellen feltüzelt mócok irgalmatlan pusztításokat vittek végbe a környék magyar nemesei, polgárai körében, a terület ekkor vesztette el összefüggő magyar lakosságát. A Vendée-hoz hasonlóan a szervezett hadseregek szinte esélytelenek voltak ezen a vidéken, a szabadcsapatok háborúságaiban pedig senki sem tudott győzni. Mindenesetre a mócok valamivel otthonosabban mozogtak, és emiatt kicsit jobban is álltak. Vasvári Pál is ezekben a harcokban vesztette életét.A békekötés az Avram Janku által vezetett mócok és a magyar politika között későn jött, és a szabadságharc leverése miatt valódi megbékélés nem is követhette.

A magyar közvélemény a mai napig sem rehabilitálta a mócokat. Ebben annak a körülménynek is része van, hogy a mócföld közelében lévő magyarlakta településeken (például a Kalotaszeg egyes falvaiban is) érezhető a mócoktól való idegenkedés, a "móc veszély". Ez a veszély ma demográfiai és etnikai jellegű: a hegyekben rendkívül mostoha körülmények között élő mócok egyre nagyobb számban próbálnak meg beköltözni a környező falvakba. Eladó házakat is találnak ezekben: a kalotaszegi magyar falvakban megüresedett házak várnak vevőkre, és a tulajdonosok (sokszor az örökösök) nem mindig tudnak addig várni, amíg magyar vásárló jelentkezik.
Móc szemszögből pedig nincs ennél a költözésnél logikusabb és örömtelibb esemény: a család végre emberi körülmények közé kerül, a gyerekek iskolába tudnak járni, van orvos a közelben, víz meg villany. Nyilvánvalóan a hegyi tanyákhoz szokott emberek nehezen tanulják meg a falu sok mindenre kiterjedő szabályrendszerét és illemtanát.

Egyébként a turistának nincs félnivalója: a barátságosan közeledő idegent itt is éppolyan barátságosan fogadják, mint bárhol másutt a világon.