Zrínyi Miklós (1620-1664) a magyar barokk költészet legnagyobb alakja. Politikus és hadvezér volt, maga jelenti ki, hogy a csaták közötti szünetben foglalkozik csak írással. A Szigeti veszedelem (Obsidio Sigetiana) halhatalanságának műve, amellyel a magyar irodalomban egy addig ismeretlen műfajt, az eposzt honosítja meg. Témaként dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét állítja a mű középpontjába. A költő ezt a várvédelmet nemcsak magyar-török csataként mutatja be, hanem a törökök és a keresztény Európa világméretű harcának, s ezzel a témát eposzi magaslatra emelte. A protestáns jeremiádok és históriás énekek vallásos történelemszemlélete alapján a magyarokra, bűneik miatt az Isten a török csapatokat küldi büntetésként. A főhős az egyetlen, akit erkölcsi fölényével a többi főúr fölé emeli, ő az "Athleta Christi". Bár a csatát elveszítik a magyarok, de vitézségük és erkölcsi tartásuk eredményeként, a végvári vitézek lelkeit angyali légió viszi "Isten eleibe".