Orseolo Péter (Velence, 1011 – Székesfehérvár, 1046 vagy 1059. augusztus 30.) magyar király 1038-1041 és 1044-1046 között. Szent István kijelölt utódja a trónon, akinek belharcokkal teli uralkodása alatt Magyarország a Német-Római Császárság hűbérese lett. Magyarországon származása okán gyakran nevezték a „velenceinek”.

Péter az itáliai Velencében született, a huszonhetedik velencei dózse, Orseolo Ottó és Szent István király testvérének 1009-ben kötött házasságából. Születési dátumaként általában az 1010-es vagy 1011-es évet jelölik meg. Édesanyja nevét sem lehet biztosan tudni, az írók felváltva Gizellának, Ilonának vagy Máriának nevezik. 1026-ban II. Konrád kezdeményezésére apját, Ottót megfosztották hatalmától és az egész családnak menekülnie kellett. Ottó a bizánci Konstantinápolyba menekült, Péter és húga, Froizza viszont anyjukkal Magyarországon talált menedéket. István nagyon kedvelte unokaöccsét és hadainak egyik vezérévé is megtette, majd amikor fia, Imre herceg egy vadászbalesetben életét vesztette, István kinevezte trónjának örökösévé. István választása azért esett unokaöccsére, mert benne látta a nyugat-európai keresztény irány folytatását. István apja testvérének fiait, Vazult és Szár Lászlót azért nem vette számításba, mert László még mindig pogány hiten volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Döntése azonban Vazulból elégedetlenséget váltott ki, és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el István ellen. Ő nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból. István megeskette Pétert, hogy neki engedelmeskedik és feleségét, Gizellát pedig tiszteletben tartja, javait nem károsítja és mindenkivel szemben megvédi, hiszen érezte kettejük közt a feszültséget, amit az válthatott ki leginkább, hogy Gizella nem szívesen látta a saját fia helyére kerülő Pétert. István még halálos ágyán is Péter utódlásáról tárgyalt az előkelőkkel.