| Poszeidón és Thoósza fia, ijesztő külsejű egyszemű óriás, küklópsz. Ijesztő külseje ellenére szerelemre gyulladt a szép Néreisz, Galateia iránt, de az elutasította közeledését, mert a szép Akiszt szerette. Ezért Polüphémosz a tengerparton sétáló párra sziklát dobott, amely Galateiát elkerülte, de Akiszt leterítette. Az ifjú szikla alól kiszivárgó véréből folyó keletkezett, s ő ebben a folyóban élt tovább, mint annak istene. Polüphémosznak egy jós egyszer azt jövendölte, hogy Odüsszeusz fogja elvenni szeme világát. A küklópsz csak legyintett rá, de egyszer aztán a Trója alól hazatérőben lévő Odüsszeusz csakugyan betért hozzá, de őt és társait az óriás foglyul ejtette, s többet megevett közülük. Odüsszeusz azonban leitatta Polüphémoszt és társai segítségével egy gerendával kiszúrta egyetlen szemét. Polüphémosz őrjöngött a fájdalomtól és a dühtől és Odüsszeuszéknak csak csellel sikerült a barlangból elmenekülniük. Mikor már a hajón voltak visszakiáltott az óriásnak és elárulta a nevét. Annak eszébe jutott az egykori jóslat és erősen megalázva érezte magát, hisz azt várta, hogy, hozzá hasonló óriás lesz az, aki megfosztja látásától. Apjához Poszeidónhoz fohászkodott, hogy büntesse meg megvakítóját, az meghallgatta kérését és tíz évi bolyongásra ítélte Odüsszeuszt. |
