Kamermayer Károly (Pest, 1829. május 14. – Abbázia, 1897. június 5.) Budapest első polgármestere volt. Jómódú pesti polgárcsaládban született. 1848 elején még a pozsonyi országgyűlésen vett részt (az ifjak közt), ám a szabadságharc őszi kezdetére otthagyta az egyetemet és honvédnak állt. Végigharcolta a szabadságharcot, főhadnagyként érte annak bukása. 1857-től a pesti dologháznál tisztviselő volt. Karrierje az 1860-as politikai fordulat (októberi diploma) hatására kezdett felívelni. Ekkor Buda városának tisztikarába számos 1848-as hazafit választottak be – köztük őt is. Tehetséges hivatalnoknak bizonyult, szorgalmával kivívta magának a főjegyzői hivatalt. Pozícióját politikai szereplésre használta: emlékezetes 1861-es beszéde, amit az abszolutizmus ellen mondott. 1867-től már a pesti tanácsnokként felelt a közegészségügyi és köztisztasági ügyekért. Nevéhez fűződik a közvágóhíd megépítése is. 1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor a népszerű várospolitikust nagy többséggel választották meg polgármesternek. (Ez jelentette a város gyakorlati vezetését, míg az inkább reprezentatív és ellenőrző szereppel létrehozott főpolgármesteri tisztségre Ráth Károlyt választották.) További három terminust is kitöltött pozíciójában: 1879-ben, 85-ben és 91-ben is újraválasztották. 1896-ig – 23 éven át – állt a főváros élén. Nevéhez fűződik a város új, korszerűbb közigazgatásának kiépítése, a hivatalok, ügyosztályok munkájának beindítása, az új kerületi elöljáróságok megszervezése. Ugyanakkor odafigyelt az infrastrukturális fejlesztésekre is: korszerűsíttette a városi közúthálózatot, s polgármestersége alatt szépen fejlődött a város víz- és csatornahálózata is. Az egyik legnagyobb beruházás, ami a nevéhez fűződik, a központi vásárcsarnok, azaz a mai Fővám téri nagycsarnok megépítése. 1896-ban betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, így a vásárcsarnok átadásán már nem mint polgármester, hanem egyszerű polgár vesz részt. 1897-ben Abbáziában hunyt el, hamvai a Kerepesi úti temetőben, díszes síremlék alatt nyugszanak. |