A hunok Rua  hadúr vezetésével 432-re egyesültek. 434-ben Rua meghalt, és unokaöccseire, Mundzuk testvére fiaira, Attilára és Budára ( Buda 390 körül – 445) hagyta a hun törzsek irányítását.

445 körül Buda meghalt, és Attila maga ült a trónra. A történészek vitáznak azon, hogy vajon megölte-e a bátyját egy vadászaton, vagy az más okból halt meg, de Attila vitathatalan ura lett a hunoknak, akik ismét a Keletrómai Birodalom felé fordultak.

Buda halálát Arany János eposzából is megismerhetjük.

Az eposz a testvérharc motívumára épül. Buda megosztja öccsével, Etelével az uralkodást. A két testvér megértené egymást, de asszonyaik pörpatvarai és a "szász" Detre ármánykodása ellenségekké teszi őket. Etele páratlan hadvezéri képességei, s a birtokában lévő "isten kardja" segítségével naggyá növeli a hunok birodalmát. Lobbanékony természete azonban belesodorja a "tragédiai bűnbe": megöli bátyját. A testvérgyilkosság előrevetíti a végzetet: a belső viszálykodást, a nemzet széthullását.

Etele átlátja Detre hamisságát, s minden erejével arra törekszik, hogy bátyjával ne vigye kenyértörésre a dolgot. Detre számító intrikáinál azonban veszedelmesebb a hunok ügyére saját feleségének, Krimhildának a jelenléte. Detre tudatos ellenfél, Krimhilda azonban csaknem akaratlanul készíti elő férje romlását idegen gondolkodásmódjával, a hunokétól eltérő érzelmeivel. Belső vívódásai ellenére a végső találkozáskor végül indulatai átszakítják az önfegyelem zsilipjét. A költő helyesen válaszolja meg a nemzet nagy problémáját: négy évvel a kiegyezés előtt óva int, hogy befogadjuk az ellenséget vagy éppen házasságra lépjünk vele.

A Buda halála a költő egyik legkiérleltebb epikus alkotása. A népi életképek derűs realizmusát a pontos okozati összefüggésekre épülő konfliktussal, gondosan rajzolt jellem- és lélekrajzzal párosítja. Minden eddigit felülmúló bőséggel használja fel és fejleszti tovább a népnyelv kifejezéskincsét.