Fiatalon katonai pályára lépett, őrmesterként szolgált. A Honvéd Tiszti Sportegylet versenyzőjeként kezdte a sportlövészetet. Élete nagy fordulatot vett, amikor 1938-ban egy gránátbaleset során elvesztette jobb kézfejét, emiatt megtanult bal kézzel írni és lőni. Az 1939-es luzerni világbajnokságon már az ötalakos gyorspisztoly csapat (Badinszky László, Börzsönyi Lajos, Dombi Ede, Takács Károly, Vadnay László) győztes tagja volt. 1940-ben a kisöbű sportpisztolyos versenyszámban magyar bajnok lett.

A második világháború alatt fronttisztként szolgált. A világháború után a budapesti Partizán Sport Klub, majd a Budapesti Honvéd versenyzőjeként az önműködő sportpisztollyal ötszörös, a kisöbű sportpisztollyal egyszeres és a nagyöbű sportpisztollyal négyszeres országos bajnok lett.

Az 1948-as londoni olimpián ötalakos gyorstüzelésű pisztolyban ötvenkilenc induló közül 580 körrel (tíz körös céltáblán hatvan lövésből elért eredmény) megszerezte az olimpiai bajnoki címet. Négy évvel később, az 1952-es helsinki olimpiai játékokon szintén az ötalakos gyorstüzelésű pisztollyal 53 indulóból 579 körrel megvédte olimpiai bajnoki címét. Mögött ezüstérmes saját tanítványa, Kun Szilárd lett. Az 1956-os melbourne-i olimpián csak a nyolcadik helyet tudta megszerezni.