Magyari Béla (Kiskunfélegyháza, 1949. augusztus 8. - ) magyar űrhajós, a Szojuz–36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja.

A Szovjetunió vezette Interkozmosz együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben. A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a Gagarin Űrhajós Kiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978–80-ig.

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül az orosz szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.

Egy napig voltam a Magyar Népköztársaság első számú űrhajósa - interjú Magyari Béla mérnök-ezredessel

Az űrrepüléssel kapcsolatban csak egyetlen kérdés: tényleg az utolsó napokban derült ki, hogy ki fog menni?

- Ezt a témát rengeteg mendemonda övezi. Én csak annyit tudok mondani: ki választott, ki nem, mi másfél évvel korábban tudtuk, hogy az első számú csapatnak - és ezt az oroszok határozták meg - Kubászov lesz a parancsnoka, s az ő kutatóűrhajósa Farkas Bertalan. Itt eldőlt az, hogy ki repül. 1979-ben megkérdezték a magyarok, hogyan lesz ez az egész kiválasztás, mire az oroszok azt a választ adták, hogy a felkészülés szempontjából mindenki egyforma, s ekkor tették hozzá, hogy akkor válasszon a magyar. Ekkor ugyanis még ők sem voltak teljesen biztosak abban, hogy a Kubászovot küldjék-e föl a következő alkalommal. Csak ezt éppen nem mondja senki, én meg hiába mondom, erre nem reagálnak.

Hivatalosan nem is ismerik el, hogy így történt?

- Nem ismerik el. Én tudom, mi tudjuk; én egy napig voltam a Magyar Népköztársaság első számú űrhajósa, amikor a parancsnokommal lementünk egy garázsba, és egy kicsit elvodkázgattunk. Másnap fölkeltünk, s akkor mondtuk, hogy na jó, mi csak dublőrök vagyunk, mi tudjuk. Egyébként az volt a szokás az orosz űrhajósoknál, hogy aki egy korábbi repülésnél dublőr volt, legközelebb ő lesz az első számú. A lengyeleknél dublőr volt a Kubászov, így a magyaroknál ő lett az első számú. A dolog tehát adta magát. Én másfél évvel korábban tudtam, hogy dublőr leszek. Természetesen május 26-án én is ugyanúgy készen voltam az űrrepülésre, mivel mindent megcsináltunk párhuzamosan fizikailag, szellemileg.

Milyen érzés volt így végigcsinálni a kiképzést?

- Ez egy feladat volt számunkra: a magyar űrrepülés. Nem arról szólt a dolog, hogy az a Farkas Berci űrrepülése lesz, hanem egy magyar-szovjet űrrepülés. Erre készültünk fel négyen, a feladat egy volt - az más, hogy ebből csak az egyik páros hajtotta végre.