Ferdinand de Lesseps (teljes nevén: vicomte de Ferdinand Marie Lesseps) (Versailles, 1805. november 19. – La Chênaie, Guilly mellett, 1894. december 7.) francia mérnök, diplomata. Nevét a Szuezi-csatorna, majd a Panama-csatorna építésében vállalt szerepe tette ismertté. A Szuezi-csatorna építésének megkezdésekor ő végezte az első csákányütést 1859. április 25-én Port Szaidnál. 1879-ben Párizsban összeült a Nemzetközi Földrajztudományi Társaság és itt határozták el a Panama-csatorna megépítését. A terv kivitelezését Lesseps vállalta, de vállalkozása csődbe ment - főként a várható költségek alultervezése miatt -, őt a fiával együtt első fokon elítélték, de a fellebbviteli bíróság az ítéletet megsemmisítette. A Panama-csatorna ügye azonban a megvesztegetés, és a korrupció szimbólumává vált. Innen származik a „panamázás” kifejezés. A korabeli magyar sajtóban Lesseps Ferdinánd néven szerepelt. Lesseps a csatorna megépítésének gondolatával a Description de l'Egypte-ben, Le Père publikációjában találkozott először. A tanulmány megerősítette azt a hitet, amely Hérodotosz óta kísértette a Szuezi-földszoroson keresztül vezető csatorna híveit: a Vörös-tenger szintje alacsonyabb a Földközi-tengernél, Le Père számításai szerint 9,9 méterrel. Le Père Napóleonnal ment Egyiptomba, s állítását fél évszázaddal később Lesseps mérnökei igazították helyre, megállapítva, hogy alig van különbség a két tenger szintje között. 1849-ben Mohamed Ali halálát követően 1854-ben fia, Mohamed Szaid lett az utóda. Lesseps úgy érezte, hogy elérkezett az ideje. Levélben gratulált fiatalkori barátjának, aki megköszönte a jókívánságokat, s meghívta Lessepset Egyiptomba. Itt volt az alkalom, hogy Lesseps előadja tervét. A válaszra csak néhány napot kellett várni. Mohamed Szaid összehívta az Egyiptomban működő főkonzulokat, s közölte velük szóban, majd néhány nappal később írásba is foglaltatta elhatározását, hogy koncessziót ad Lessepsnek nemzetközi társaság létrehozására és vezetésére, azzal a megbízatással, hogy a Szuezi-földszoros átvágásával építsen csatornát a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között. A munkálatok 1859.április 25-én kezdődtek meg, de a török szultán végül csak 1866 márciusában írta alá azt az okiratot, amellyel hivatalosan megerősítette a Szuezi-csatorna Társaságnak adott koncessziót. A csatorna nagy ellenzője Palmerston, angol miniszterelnök ekkor már nem élt, így az angolok is elfogadták a realitást. Ennek bizonyítéka volt, hogy a walesi herceg, a későbbi VII. Edward király is jelen volt, amikor a Vörös-tenger vizét bevezették a Keserű-tavakba, s az angol sajtó feltűnő hangváltására jellemző volt az a javaslat, hogy „A csatorna, mely Szuez néven ismert, vegye fel dicső alkotója nevét, s hívják ezentúl Lesseps-csatornának.” 1879-ben a Panama-csatornát építő társaság Lessepset választotta a vállalkozás vezetőjének. Mivel az építkezés körülményei jelentősen eltértek a Szuezi-csatorna építésének földrajzi és éghajlati körülményeitől az építési költségek jelentősen meghaladták a tervezettet. A társaság pénzügyi csődjét egy ideig kormányzati segítséggel igyekeztek eltitkolni, s emiatt a pénzügyi összeomlás hatalmas botrányt keltett. A krachot bírósági eljárások követték, amelyben először Lessepset is bűnösnek találták, ám a másodfokú bíróság végül is felmentette a vádak alól. |