| Mars az ó-itáliai népek és különösen a rómaiak egyik fő istensége. Hogy eredetileg napisten volt, ezt nemcsak neve (Mars a. m. fényes, ragyogó), hanem közös tulajdonságai Apollónnal is bizonyítják; később azonban, amint Mars jelentősége a harcban mind jobban előtérbe nyomult, rendesen a görög Árésszel azonosították. Különben minden ó-itáliai törzs úgy is tisztelte, mint a tavasz istenét, és ezért ünnepét is tavasz kezdetén tartották; Mars hónapjával (március) kezdődött az ó-itáliai esztendő, és ennek első napját, mely Mars születésnapjának tartott, papjai (Saliares) fegyvertáncokkal ünnepelték. Neki áldozták az év első termékeit, és ebből a szokásból fejlődött ki a Versacrum ünnepe; az Ambarvalia ünnepekben (májusban; ennek maradványa a katolikus keresztjáró napok) áldását kérték ki a vetésekre; azután pedig (okt.) szintén szenteltek neki egy hálaünnepet a jó termésért. Mint a háború istenét különösen a Versacrum áldozataiban tisztelték, meg azért, mert hadat rendesen csak nyáron viseltek. Fő szimbólumai (farkas, ölyv, babér) ugyanazok, mint Apollónéi; kultuszának legrégibb helyei voltak Rómában: a Palatinus-hegyen, hol a pontifices saliares székeltek; ennek lejtőjén volt a regia (királyi vár), melyben Mars pajzsait (ancilia) és lándzsáit őrizték; a Via Appián, a Porta Capena előtti Mars-templomban szokták fölszentelni a zsákmányolt fegyvereket; az ún. Marsmezőn tartották a katonai gyakorlatokat, és végül a Quirinalis dombon Marsot mint Quirinust éppen úgy ünnepelték a szabinok, mint a saliari papok a Palatinuson. Később még a Circus Flaminius közelében, és az új augustusi fórumon is volt temploma; ez utóbbit Augustus császár emelte (Kr. e. 2.) Julius Caesar gyilkosai megbosszulásának (Mars ultor a. m. boszuló) emlékére. |
