Elek Ilona tőrvívó Santelli mester tanítványaként egyedülálló pályafutása az 1933-ban Budapesten rendezett Európa-bajnokságon indult. Három olimpián lépett pástra. A magyar sport első női olimpiai bajnoknője, hiszen Berlinben négy nappal korábban győzött, mint Csák Ibolya. Londonban a megkülönböztető törvények miatti kényszerpihenője ellenére megvédte bajnoki címét, Helsinkiben pedig csak a részrehajló zsürielnök ítélete fosztotta meg a harmadik győzelemtől. Ez pedig negyvenöt éves korában, első bajnoksága után tizenhat évvel mindenképpen világszenzáció lehetett volna.

A világ- és Európa-bajnokságokon nyert tizennyolc érme – ebből tizenegy arany – mindent elmond klasszisáról. A világ legjobb vívónője mégis csalódottan akasztotta arra a bizonyos szögre tőrét, mert bár nagyon készült, a melbourne-i olimpiára, már nem válogatták be a csapatba. A páston energikus, villámgyors, technikás volt. Az életben sokoldalú, több nyelven beszélő, hallatlan intelligens, aki a zene világában is otthonos volt, kiválóan zongorázott, szerzőként is elismerték. Hosszú éveken át kapitánya volt a női válogatottnak. Margit (Maca) húga is világhírű vívó volt. Elek Ilona, a közkedvelt Csibi, a magyar sport kiemelkedő, nagy egyéniségeinek egyike. Az Olimpiai Érdemrend kitüntetettje, elsők között választották be a Halhatatlanok Klubjába.