Mao Ce-tung (1893-1976) a kínai munkásmozgalom meghatározó alakja, a Kínai Kommunista Párt elnöke volt. Pedagógiai tanulmányainak befejezése után, 1918-ban Pekingben telepedett le, s megismerkedett a Kínában terjedni kezdő marxista eszmékkel. 1919-ben Huanban vezette az ifjúság és a parasztság forradalmi megmozdulásait. Kína Kommunista Pártjának alapítója. A párt III. kongresszusa (1923) beválasztotta a Központi Bizottságba. Az első forradalmi polgárháború (1924-27) folyamán előbb Huan tartomány parasztságának forradalmi mozgalmát irányította, Vuhanban a Kínai Országos Parasztszövetség főtitkára lett. 1927. augusztusában jelentős szerepe volt a központi Bizottság rendkívüli értekezletének határozataiban, amelyek kivették a párt vezetését a jobb oldali oppurtunisták csoportjának kezéből. 1927-ben Hunan és Csianghszi tartományban vezette a parasztok felkelését. 1930-ban az itt létrejött Kínai Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg politikai főbiztosa lett. 1933-ban a párt Politikai Irodájának tagja lett. Aktívan részt vett a hosszú menetelésben (1931-36), amely során 1935. januárjában a Politikai Iroda Cunijban tartott kibővített ülésén a Központi Bizottság titkárává, majd a forradalmi Katonai Tanács elnöke lett. 1943-ban a Központi Bizottság elnökévé választották. 1954-ben a Kínai Népköztársaság elnöke lett. 1959-től Kína Kommunista Pártjának elnöke volt.