Szkülla (görögül: Σκύλλα) vagy Scylla a görög mitológia egyik tengeri szörnye, ami egy sziklaüregben élt egy keskeny tengerszoros egyik oldalán.

A szoros másik oldalán Kharübdisz, egy másik szörny tanyázott. Ha a hajósok el akarták kerülni az egyik szörnyet, kénytelenek voltak a másikhoz közelebb hajózni. A „Szkülla és Kharübdisz között” kifejezés is innen ered.

Hagyományosan a két szörnyet a Messinai-szoros környékére helyezik Olaszország és Szicília szigete közé. Egy alternatív változat szerint a hely inkább északnyugat Görögországban lehetett, a Cape Skilla-nál. A mitológia szerint Phorküsz és Krateisz lánya, de más változatok is ismertek. Ovidius Átváltozások című művében Szkülla vízi nimfa, néreida, akibe Glaukosz tengeristen beleszeretett, de a nimfa menekült előle. Glaukosz Kirkéhez fordult segítségért, de az istennő maga is szerelmes volt Glaukoszba. Kirké féltékenységből megmérgezte a vizet, ahol Szkülla fürdeni szokott, és amikor a nimfa belemerült a vízbe, ágyékából kutyafejek nőttek ki.

Homérosz Odüsszeiájában Odüsszeusz azt a tanácsot kapja Kirkétől, hogy inkább Szküllához hajózzon közelebb, mivel Kharübdisz az egész hajóját képes a mélybe rántani. Odüsszeusz megfogadta a tanácsot, a hajó megmenekült, bár Szkülla elragadta hat tengerészét és elevenen felfalta őket.

Éles a hangja, akárcsak a mostszületett kutyakölykök
hangja, de ő maga roppant szörny; nem örülne, ki látná
őt, még isten sem, közelébe ha érne az útján.
Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,
hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas
fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,
sűrü, tömött agyarak, tele éjszinü szörnyü halállal.
Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben,
csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak.
S ő ott, szikláját körültapogatva halászgat
delphint, tenger ebét, de nagyobb víziszörnyet is olykor,
melyből rengeteget táplál zajos Amphitríté.
És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott
sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert
mindig hirtelenűl a sötétkékorru hajóból.

- Szkülla leírása Homérosz Odüsszeiájában (Devecseri Gábor fordítása)