Carl von Linné (eredetileg Carolus Linnaeus) (Rashult, 1707. május 23. – Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós, orvos és botanikus.

Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként. Alapjaiban ma is az ő elveit és eljárását használják a biológiában. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „L.”. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Linnaeus”.

Tanulmányainak befejezése után Stockholmban folytatott orvosi gyakorlatot, majd Uppsalában orvosként, majd később botanikaprofesszorként tevékenykedett. Ő vezette be a fajok kettős (binomiális), fajnév, nemzetségnév megnevezését. Fiatal orvos és természettudósként merész célt tűzött ki maga elé, szerette volna megnevezni és besorolni az akkor ismert összes élőlényt. A rendszertani megnevezések alapjául az ógörög megnevezéseket választotta, amiket fokozatosan a klasszikus és középkori latin nevek váltottak fel. Linné előtt a botanikusok többszavas megnevezéseket használtak, amik sok esetben felértek az adott faj rövid leírásával. Linné ezeket helyettesítette a kettős ( binomális) megnevezésekkel. Systema Naturae (1735) című munkájában rendszerezte az addig ismert összes növényt, állatot és ásványt. Rendszerezésének egységei: osztály, rend, nem, faj, változat. A növényvilágot huszonnégy osztályba sorolta a porzók száma, megjelenése és a bibék száma szerint. Ezek önkényesen kiragadott morfológiai bélyegek voltak.

Linné fő műve a Species Plantarum (1753), amelyben módszertani pontossággal 5900 növényfajt írt le. További jelentős műveket is alkotott természettudományról és orvostudományról. Ő volt a Svéd Tudományos Akadémia alapítója és első elnöke, valamint az Uppsalai Természetrajzi Múzeum alapítója. Az akkor elfogadott középkori, akadémiai szokások szerint a svéd egyetemek diákjainak nyilvános vitában kellett megvédeniük professzoruk téziseit. Ezen történelmi okok miatt, a disszertációkban szereplő minden botanikus megnevezés szerzői joga Linnét illette.

Linné enciklopédiái a Species Plantarum (1753) és a Genera Planatarum (1754), minden Linné után élt botanikus számára kötelező alapmű volt a növények rendszertanában. A nagy svéd természettudós terjedelmes gyűjteményei formájában hatalmas kulturális értéket hagyott az utókor számára. Természettudományi gyűjteménye 19000 préselt növényből, számtalan könyvből és szakmai levelezésből állt. Linné neve az L. rövidítésben maradt fenn. Ezt találhatjuk minden olyan növény- és állatfaj neve után, amelyeket elsőként Ő határozott meg.