Az ügyészség a büntetőeljárásban a közvádló szerepét betöltő, nyomozást, büntetés-végrehajtást és a közigazgatási és más intézmények működésének törvényességét felügyelő, hatalmi ágaktól függetlenül működő önálló állami szerv.

A Magyar Köztársaság legmagasabb szintű ügyészi testülete a Legfőbb Ügyészség, melynek székhelye Budapesten van. Élén a legfőbb ügyész áll, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választ hat évre. Munkáját a helyettesei segítik, akiket az ő javaslatára a köztársasági elnök nevez ki határozatlan időre. Három helyettese van: a büntetőjogi szakágat irányító, a magánjogi és közigazgatási jog szakágat, valamint a Legfőbb Ügyészség egyes funkcionális feladatainak ellátását irányító legfőbb ügyész helyettes, és a katonai főügyész.

A Magyar Köztársaság Ügyészségéről a Magyar Köztársaság Alkotmánya XI. fejezete rendelkezik. Eszerint az ügyészség gondoskodik a személyek és szervezetek jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet és az ország biztonságát sértő minden cselekmény következetes üldözéséről. Jogokat gyakorol a nyomozással kapcsolatban, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett és fellép a törvényesség védelmében – mindezt kizárólag a törvényekben meghatározott esetekben és módon.

A legfőbb ügyész nincs alárendelve és nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek, és még közvetve sem utasítható egy adott döntés megváltoztatására vagy meghozatalára, és politikai vagy szakmai bizalom megrendülése esetén pozíciójából nem mozdítható el.

Részt vehet az Országgyűlés ülésein, törvény alkotását, módosítását javasolhatja. Kormánynál, minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály vagy utasítás kibocsátását kezdeményezheti. A mindenkori legfőbb ügyész egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja is.