A holdautó  egy elektronikusan mozgatott, telepekkel üzemeltetett közlekedési eszköz, melyet a Holdon használtak. A Szovjetunió által a Lunohod-program keretében Holdra juttatott Lunohod–1 volt az első négy kerekű holdjármű, amely még távirányított volt. Az eszköz ember által vezethető változata az amerikai Apollo-program utolsó három holdmissziójában, az Apollo–15, 16 és 17 küldetésekben kapott szerepet.

A NASA az Apollo–14 sikeres visszatérése után a tudományos program kibővítése mellett döntött. A hajtóművek teljesítményét megemelték, ezáltal a pályára, illetve a Holdra jutattható tömeg is megnőtt. Lehetőség adódott új műszerek és eszközök, többek között egy holdautó szállítására. A jármű tervezésével az 1956-ban az Egyesült Államokba menekült Pavlics Ferencet bízták meg.