A játék jelenkori története 1891-re nyúlik vissza, amikor Dr. James Naismith (1861-1939), a mai Springfield Egyetem tanára a hosszú új-angliai tél idejére egy teremben is művelhető játékot szeretett volna kitalálni a diákjai részére.

Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett: (1) a játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák; (2) a játékosok nem szaladhatnak a labdával; (3) a játékosok mozgása a pályán nincs korlátozva; (4) ne legyen durva érintkezés; (5) a labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.

A "kapu" céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt – a mai napig nem változott ez a magasság. Az első, 1891. december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ez csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. A mérkőzéseket mai játéktér kb. felének megfelelő területen játszották.

Az első szabályzat 13 pontja 1892. január 15-én jelent meg a Triangle magazinban Új Játék címen. A "kosár labda" kifejezést Naismith egyik diákja találta ki. YMCA gondozta a szabályokat, s hálózta révén a kosárlabda nagyon gyorsan elterjedt.

Kezdetben a büntetődobást két kézzel ejtve dobták, most már viszont külön technika van mindenféle dobásnak. Például: Ziccerdobás, Tempódobás és a többi.