Weisz Richárd (Budapest, 1879. április 30. – Budapest, 1945. december 4.) súlyemelő, olimpiai bajnok birkózó.

Élete első versenyét távolugrásban nyerte. A másodikat diszkosz-, a rákövetkezőt kalapácsvetésben. Aztán rúdmászásban és függeszkedésben, azaz két tornaszámban nem talált legyőzőre.

A fenti eredménysort vélhetően kevesen társítják az első magyar birkózó olimpiai bajnok nevével. A négy súlyemelő országos bajnoki cím, és az ezekkel együttjáróan felállított rengeteg hazai rekord így már nem is tűnik szenzációnak. Nemhiába tartották kora sportolói ideáljának – pedig olyan vetélytársai akadtak, mint a St. Louis-i olimpia kétszeres úszóbajnoka, Halmay Zoltán –, Weisz Richárd tényleg amolyan sportpolihisztorként vonult be a századeleji köztudatba.

1896-tól 1899-ig a Hungária Atlétikai Club, majd 1908-ig az MTK atlétája, birkózója és súlyemelője volt. 1903-ban ő lett az első hivatalos magyar birkózóbajnokság győztese nehézsúlyban. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon, Londonban olimpiai bajnoki címet szerzett. Az újkori olimpiai játékok történetében ő nyerte a magyar csapat hetedik, egyben a magyar birkózósport első aranyérmét. Olimpiai győzelme után Budapesten megmérkőzött a hivatásos birkózó-világbajnokkal, ezért amatőr versenyzési jogát felfüggesztették. Ezután pénzdíjas versenyeken indult és cirkuszokban lépett fel. Sírja a kozma utcai zsidó temetőben van.