Edmond Halley (néha „Edmund”, 1656. október 29. – 1742. január 14.) angol csillagász, geofizikus, matematikus, meteorológus és fizikus.

A London közelében fekvő (ma már Londonhoz tartozó) Haggerston községben született 1656. október 29-én (az Angliában akkor még használatban lévő Julián-naptár szerint, a mai Gergely-naptárban ez november 8-ának felel meg). Apja jól menő szappanfőző, üzletember és földbirtokos volt. A londoni St. Paul iskolában tanult, már gyermekkorában érdeklődött a matematika iránt. 1673-tól az Oxfordi Egyetemen (Queen’s College) tanult, azonban tanulmányait nem fejezte be. 1676-ban Szent Ilona szigetére hajózott, hogy megrajzolja a déli égbolt csillagtérképét. Hazatérése után 1678-ban az Angol Királyi Társaság tagjává választották. 1682-ben megnősült és a ma már ugyancsak Londonhoz tartozó Islingtonban telepedett le. 1682-ben Észak-Londonban saját obszervatóriumot nyitott. Tanulmányozta a földrajzi és a mágneses pólus közti különbségeket, könyvet írt a passzát- és monszunszelekről. Newton módszere segítségével kiszámította az 1607 és 1682 között észlelt 24 üstökös pályáját. 1695-ben tökéletesítette a Mercator-féle térképvetületi rendszert. 1698-tól két éven át a Paramour nevű hajón utazva mérte a mágneses deklinációt és addig nem tapasztalt pontossággal térképeket állított össze az óceánokról. 1704-ben az Oxfordi Egyetem kinevezte a geometria professzorának. 1705-ben kiadta az üstökösökről szóló munkáját, melyben 1758-ra előrejelezte az egyik üstökös visszatértét. 1720-ban királyi csillagász lett. Greenwichben alapos megfigyeléseket végzett a Hold 18 éves ciklusban történő mozgásával kapcsolatban. Az életbiztosítás matematikai megalapozását jelentette az általa összeállított első halandósági táblázat. Greenwichben halt meg 1742-ben.