Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán (Esztergom, 1643 - Tarnaörsi tábor, 1709. szeptember 26. vagy 27.) kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére.

Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. 1669-ben Lakatos Juditot, Jósa Pál özvegyét vette feleségül, akinek köszönhetően tekintélyes vagyonra tett szert. Miután az asszony 1706-ban elhunyt, az immmár idős Bottyán újra nősült: 1707. március 7-én Pápán a mindössze 20 év körüli Forgách Juliannát (1687-1713), báró Forgách Farkas (1661-1699) és Révay Eleonóra hajadon leányát vezette oltár elé. E házasságával élete végén az arisztokrácia is sorai közé fogadta: a Forgách családon kívül gróf Bercsényi Miklóssal is sógorságba került. Mindkét házassága gyermektelen maradt, hatalmas vagyonán özvegye, első feleségének előző házasságából származott mostohagyermekei és -unokái, valamint fogadott örökösei (például Grassalkovich János) osztoztak. Forgách Julianna 1711 nyarán nőül ment elhunyt férje tábornoktársához, báró Palocsay Györgyhöz.

Születési éve bizonytalan, különböző források 1635-1640-1645 közé teszik, legvalószínűbb az 1643, 1644. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta örökségéből.

Miután Érsekújvár török kézre kerülésekor 1665-ben Vágsellye is a végvári vonal egyik támaszpontja lett, a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben az udvarbírói tisztséget is betöltötte. 1681-1683-ban Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá lépett elő.

Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb tette, amely talán csak a személyét övező legendák közé tartozik. Fogadott társaival, hogy bemegy a 6000 fős török őrséggel védett Érsekújvárra, és a főtéren álló mecsetből az imát mondó müezzint ledobja, majd épségben visszatér. Parasztruhát öltött magára, és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utánament és kihajította. Ezután gyorsan lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott. Az üldöző törököket a rá várakozó társai felkoncolták.

1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, így főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezik ki. 1685-ben sikeresen védelmezte meg a várat a budai Ibrahim pasa támadása ellen.

Hadjáratok idején az esztergomi piactéren épített ház volt lakhelye. 1698-ban I. Lipót ezt nemesi kúriává minősítette Buda 1686-os visszafoglalásánál tanusított kiemelkedő vitézségéért, kivette a házat a város hatósága alól, ami adómentességet és szabad italmérést jelentett. Ez volt a gyökere Bottyán és a városi polgárság ellenségeskedésének. Ekkor már a város leggazdagabb embere volt. Több ingatlana volt a városban, többek között egy serfőzde is a mai Sándor-palota helyén. A környéken több zálogbirtokot is szerzett, például Bajna, Nagysáp, Sárisáp, Bátorkeszi, Béla. Erre utalnak a Bottyán-dűlő, Bottyán-parlag, Bottyán-tó elnevezések. Nemesi címerén pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje.

Viceóbesteri (alezredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért Lotaringiai Károly oldalán. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki. Badeni Lajos őrgróf seregében folytatja a harcokat. Ekkoriban vesztette el egyik szemét egy csatában, ezért katonái Vak Bottyánnak kezdték hívni.

1696-1698 között a Kecskemét Cegléd Nagykőrös vidék katonai parancsnoka volt. 1697-ben Savoyai Jenő parancsnoksága alatt folytatja a harcokat, akinek szintén kivívta elismerését.

Az 1699-es karlócai békekötés után esztergomi kastélyába (1723 óta a városháza) vonult vissza, mivel elkedvetlenítette a császári sereg magyarországi garázdálkodása.

A nyitrai Piarista rendiek iskolája számára 3000 forintnyi alapítványt tett. Mint a szegények jótevője, messze földön tisztelet tárgya volt.

1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre, a spanyol örökösödési háború kapcsán. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjávál hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.

1703-ban a kurucok ellen küldték. Schlick császári generális seregeivel és három magyar ezreddel, köztük Bottyánéval, bevonult a felvidéki városokba. Bottyán és a sereg egy része Forgách Simon vezetése alatt Zólyomban maradt, amikor a Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg a városhoz érkezett. Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát. Az akkor 23 esztendős Ocskay László ezereskapitány állt ki ellene. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Bottyán maga Zólyom várában rekedt, s miután Forgách Simon a katonaság jelentős részével egy éjjel elmenekült, titokban alkudozni kezdett a kuruc ostromzárat irányító Bercsényivel, majd Radvánszky Jánossal, s már ekkor elígérkezett Rákóczi hűségére. A fejedelem 1703. december 10-én aláírta tábornoki kinevezését, 20-án pedig a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává is kinevezte. Bottyán azonban Zólyom december 8-i kapitulációja után visszatért esztergomi házába, hogy sebeiből meggyógyuljon, s hogy ezt a fontos dunai támaszpontot is a kurucok kezére játssza.

1704. október 1-jén báró Kuckländer esztergomi városparancsnok árulás vádjával elfogatta lakóházában, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák. Még aznap éjszaka Bottyánt megbízható emberei kiszabadították Nyergesújfalun, aki ezután egyből Rákóczi tábora felé vette az irányt, és hűséget esküdött a fejedelemnek. Szöktetésében a felesége is részt vett, akit ezért a császáriak börtönbe vetettek.

1704. november 16-án bevette Érsekújvárat, ezért a vár főkapitányává nevezték ki. Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után a Vág mentén harcolt. 1704. december 26-án részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. Betört Morvaországba, ahonann zsákmánnyal tért vissza. 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán várát, valamint hidat veretett a Dunán. Dunaföldvárat szerette volna elfoglalni, de nem sikerült, mivel gróf Esterházy Dániel nem tudta megvédeni a hídfőállást. Ennek ellenére 1705. december 13-án a Duna-Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget, Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét, majd Sopront is megostromolta, de elfoglalni nem tudta.

1706. augusztus 3-án a kurucok bevették Esztergomot. Vak Bottyán ezután a Nyugat-Felvidéket biztosítja, majd Rákóczi kinevezi a Dunántúl kormányzójává, és megbízza annak védelmével. 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte az országrészt. Zsenialitását még az osztrák hadvezérek is elismerték. Rendbe hozatta Somló várát, gondoskodott megfelelő hadfelszerelésről és védőőrséget szervezett.

A morvaországi hadjárat idején három ezreddel biztosította a kuruc fősereget. A Vág mentén eredményesen küzdött Stahrendberg tábornok seregei ellen. A tábornokot foglyul ejtette, és Rákóczi elé vitette. Selmecnél személyes fellépése segített az osztrák túlerő elleni győzelemben.

A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apad, egyre többen álltak át császári oldalra. Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.

1709 augusztusában még résztvett Gyöngyösön a megyei közgyűlésen. 1709. szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Ekkor hatalmas pestisjárvány dühöngött országszerte, innen ered az a legenda, hogy a tábornok pestisben halt meg. Valójában agyhártyagyulladás volt halála oka. Temetése 1709. október elején fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott katonai díszpompával. Hadi és gyászlobogók tengerében temették el Gyöngyösön a ferences rend templomában. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték.