Pablo Neruda, eredetileg: Neftalí Ricardo Reyes Basoalto (Parral, Chile, 1904. július 12. – Santiago, 1973. szeptember 23.) Nobel-díjas chilei költő.

Apja vasutas volt. Néhány hónapos volt, amikor édesanyja tuberkulózisban meghalt.

Versei nagyon korán megjelentek a temucói lapokban. Már 1919-ben díjat nyert velük. 1921-ben Santiagóba költözött, ahol az egyetemen francia nyelvet és irodalmat tanult, de csak három évfolyamot végzett el. Ekkoriban vette fel a Pablo Neruda nevet, a cseh író, Jan Neruda tiszteletére.

Elkezdett tanítani, diplomáciai küldetéseket vállalt. 1927-ben Rangoonban, 1934-ben Barcelonában, 1935-ben Madridban volt konzul. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936-ban hazatért. 1939-ben párizsi, 1940-43 között mexikói konzul volt.

1945-ben a kommunista párt jelöltjeként beválasztották a szenátusba. 1948-ban – a jobboldali fordulat után – külföldre menekült. Számos országban megfordult, köztük a Szovjetunióban és Magyarországon is.

1952-ben visszatért Chilébe. 1971-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Lelkesen támogatta a chilei Népi Egység kormányát; Allende elnök baráti körébe tartozott. A jobboldali katonai puccs napjaiban halt meg.