Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Az Allegro Barbaro (Sz. 49, BB 63) Bartók Béla műve zongorára. Igor Sztravinszkij Le Sacre du Printemps című műve mellett ez az egyik legjobb példa a 20. században megjelent új ritmuszenére. Természetesen ennél a műnél is igen fontos szerepet játszik a népzenei ihletés (Sztravinszkijhoz hasonlóan). A mű polimodális. Fontosság szempontjából, az életmű vonatkozásában, az egyfelvonásos A Kékszakállú herceg vára operával vetekszik az alig 3 perces zongoradarab. Bartók ezt a művet tulajdonképpen saját művészete paródiájának szánta – a kritikusok ugyanis túl barbárnak minősítették a zenéjét, erre válaszul készült ez a mű 1911-ben, és mindösszesen két és negyed perc hosszú. Az 1911-ben komponált mű nem csak Bartók életművében korszakos jelentőségű, hanem az egész magyar zene történetében. A címben jelzett „barbár” elem olyan őserővel tőr be az európai műzenébe, amelyhez hasonlóra csak Sztravinszkijnál találunk példát. |