Babits Mihály (1883-1941) esztétikai tekintetben a magas szintű irodalom jelentős alakja. A Nyugat "modern verse" a legtudatosabban, elméleti indokoltsággal Babits munkásságához kötődik. Az Alkonyi prológus második kötetének verse, amely kötet az elsőhöz képest dekorativitás tekintetében gazdagodik. A cím két szava nem véletlen. A prológus előhang az éjszakához. A költő úgy szereti az alkonyt, az éjszakát mint a szürrealisták az álmot. Ahol még szabad kiteljesedni és beteljesülni.A távolság egyben lehetőség is, hiszen teremteni éppen az éjszaka révén könnyen tud a költő: "Dal, égi merénylő, tirkos szerető, / dal, mostoha lélek, neked csupa látás / itt van az alkonyat, itt van az áldás."