V. Henrik angol király (Monmouth, Wales, 1387. augusztus 19. - Vincennes, 1422. augusztus 31.) IV. Henrik és Mary de Bohun fia. Walesi herceg korában egyike volt a legpajkosabb ifjaknak, aki jókedvű cimborák társaságában a kocsmákat járta és könnyelmű életet élt, trónralépésével azonban jó útra tért s egyike lett a legjelentősebb angol uralkodóknak.

Mindenekelőtt közbocsánatot hirdetett. A papság jóindulatát azzal iparkodott kiérdemelni, hogy John Wycliffe híveit (és a velük rokonszenvező lollardokat) hevesen üldözte. Henrik fő törekvése a francia trón elnyerésére irányult. 1415 augusztusában 30 000 emberrel kikötött Normandiában és bevette Harfleurt. Azincourt mellett 1415. október 25-én volt az a véres csata, melyben a gyalogosok, különösen az íjászok a francia lovassereget legyőzték.

1417 augusztusában újra átvitorlázott Normandiába, amikor az orleansi párt a dauphinnel egyetértve, a burgundi herceget meggyilkoltatta, mire fia, Jó Fülöp még szorosabban csatlakozott Angliához. Az elszigetelt francia udvar kénytelen volt tehát békét kötni, mely 1420. május 21-én Troyes-ben létrejött. Ennek értelmében Henrik VI. Károly leányát, Katalint feleségül vette, apósának halála után pedig a francia koronát is megörökölte volna, mely Katalintól származó gyermekeire is átszállt volna.

Természetesen a dauphin tiltakozott a szerződés ellen s a fellázított skótok támogatására számítva újra megindította a háborút. 1421. március 23-án Baugé mellett megverte ugyan az angolokat, de ennek hírére Henrik újabb sereggel jött át Franciaországba, hol megint győztesen előnyomult; tervei keresztülvitelében azonban korai halála megakadályozta.

Mint uralkodó igazságszerető és törvénytisztelő volt. Nagy érdemeket szerzett a nemzeti honvédség szervezése körül. Özvegye, Katalin utóbb Owen Tudorhoz ment férjhez, kinek utódai VII. Henrikkel jutottak Anglia trónjára. V. Henrik a hőse William Shakespeare drámájának.