Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31. - Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere. Teljes neve Franz Joseph Haydn. 

Búcsú szimfónia: A keletkezés ideje: 1772. A „Búcsú” melléknév története a következő: Esterházy herceg egy ízben szokatlanul hosszú „hangversenyévadra” kötelezte zenekarának muzsikusait, mivel ő maga szívesen és sokáig tartózkodott Eszterházán. A zenészek — akik családjuktól távol nem sok örömet leltek a magyarországi rezidencián — Haydnt kérték meg, járjon közbe ügyükben a hercegnél. A „közbenjárás” céljára Haydn legalkalmasabbnak a fisz-moll szimfóniát vélte, amelynek befejező tételébe a szó szoros értelmében belekomponálta a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen — feltehetően maga Haydn és Tomasini. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia „mondanivalójára”, és beleegyezett, hogy másnap az udvar Bécsbe költözzék.

Eddig a legenda. A szimfóniát ennek megfelelően manapság is látványos külsőségekkel „szcenírozva” adják elő. De a gyertyafény és a korabeli kosztümök varázsától eltekintve is méltánylást érdemel a szimfónia fájdalmas alaphangulata, a kidolgozás monotematikus munkája, az első tételben — a forma kereteiből kilépő, meglepetésszerűen kibomló új dallam; a könyörgő hangú lassú tétel megrázó szépsége; a Menüett triójában felhangzó osztrák népi sirató (Tonus Lamentationis), s a hangszer-összeállítás és dinamika tekintetében egyaránt fokozatosan „elfogyó” lassú tempójú finálé.