Joseph-Maurice Ravel (Ciboure, 1875. március 7. – Párizs, 1937. december 28.) francia zeneszerző, zongorista.

A párizsi Conservatoire-on Gabriel Fauré növendéke volt s 1901-ben Myrrha című kantátájával elnyerte a "Római díj"-at. Utána igen visszavonultan csak a zeneszerzésnek élt. Zongoristaként saját darabjaival, vagy zongorakísérőként lépett fel. Természetes, ösztönös eleganciával sajátos nyelvet formált magának, sokoldalú és briliáns nyelvet, mely szinte minden egyes művében más, mégis egyéni és határozott; fő jellegzetességei a virtuóz formakészség, hideg, de színesen szikrázó ragyogás, pompás muzikális folyamatosság. Gyakori a polifon szerkesztésmód, műveit gondos tervező munkával alkotta meg. A spanyol folklór egész pályáján végigkísérte, zenekari darabjai közül legismertebb a Spanyol rapszódia és a Bolero, melyben az ismétlődő dallam mellett csak a hangszín és hangszerelés változik.

1931-ben komponálta két zongoraversenyét, köztük a híres balkézre szólót Paul Wittgenstein zongoraművész felkérésére, aki a háborúban elvesztette jobb karját.