A magyar néprajztudomány kezdeteit Bél Mátyás evangélikus lelkész nevéhez kötik, aki 1735-42 között jelentette meg Notitia Hungariae novae Historico geographica című művét, melyben pontosan törekszik a bemutatott 11 megye népéletének hű visszatükrözésére. Megfigyeléseit összeveti a magyarságal együtt élő nemzetiségek megfelelőivel, utal táji eltérésekre és néprajzi csoportokra. Ezzel tulajdonképp az összehasonlító néprajztudomány előfutára. Mivel műveit latinul írta, gyakorlatilag hatástalan maradt.