Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.) magyar festő.

Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Az egyik legkülöncebb, de egyben legegyénibb és rendkívül jelentős magyar művész volt.

1908 novemberében nyílt meg Budapesten a városligeti Iparcsarnokban Csontváry képkiállítása. Előző évben párizsi kiállításával már híressé vált. Abban az évben festette meg „Magányos cédrus” című remekművét, amelyet amolyan „önarcképnek” is tekinthetünk. Csontváry művészetének utolsó szakasza 1907-től 1909-ig tart. Libanonban, a Szentföldön, Marokkóban és ismét Itáliában alkot ezekben az esztendőkben. Ekkor készítette el két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához címűt, főleg a „Magányos cédrus” vallomás: kiemelkedik a tájból, ágai szertenyúlnak. A tomboló viharok megtépázták, de nem tudták megtörni erős törzsét. A szabálytalan formájú fa betölti az egész képteret; eltörpülnek mellette a háttérben látható hegyek.