Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1639. január 17.) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.

1609. június 17-én fejezte be és keltezte Új magyar grammatika című, az első teljes rendszeres nyelvtanunkat tartalmazó művét, amely 1610-ben látott nyomtatásban napvilágot.

A Pozsony közelében lévő, Szenc mezővárosban élő apja kezdetben jómódú, majd elszegényedett faragómolnár volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte1584-től, majd 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. Göncön Károlyi Gáspár környezetében tanúja lehetett a vizsolyi biblia fordításának és kinyomtatásának.

Előbb 1590-ben Kassán volt nevelő, majd 1590-től külföldi tanulmányútra indult. Legelőször a reformáció szülővárosát, Wittenberget kereste fel, majd 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig ismét Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. A külföldön töltött idő alatt a legnagyobb hatást a strassburgi és heidelbergi tapasztalatai gyakorolták rá: Strassburgban a latin–görög nyelvi és retorikai oktatás, Heidelbergben pedig a német reformáció szelleme. A művelt Németországot és a magyarországi viszonyok összehasonlítása arra késztette, hogy hazájában is megvalósítsa a protestáns kultúra eszményeit.

1614-ben beutazta Erdélyt. 1626-tól haláláig Kolozsváron élt. Hazatérése után Bethlen Gábor biztosította megélhetését, és feltételzhető, hogy Szenczi Molnárnak része volt Bethlen művelődéspolitikájának kialakításában.

Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvassuk első magyar nyelvű meghatározását. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlődésére korszakalkotó.

Zsoltárfordításai az első modern műfordítások a magyar irodalomban. Már a kortársak is elismeréssel fogadták, de széles körben inkább csak a 17. század második felében történt meg.