Alekszandr Szolzsenyicin 1918-ban született Kiszlovodszkban egy módos parasztcsalád gyermekeként. Egy magánjellegű levele miatt, amiben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták. Dolgozott lehallgató-készülékeket fejlesztő üzemben és kőművesként is. A munkatáborokban szerzett tapasztalatait dolgozta fel az Ivan Gyenyiszovics egy napja című (amúgy három hét alatt írt) alkotásában, majd A Gulag-szigetcsoport című regényében is. Szolzsenyicin élesen bírálta a szovjet rendszert, művei (köztük A pokol tornácán és a Rákosztály) a hatvanas évektől szamizdatban, illetve külföldön jelentek meg. Az írószövetségből már 1969-ben kizárták. Az írószövetségből már 1969-ben kizárták. Noha munkásságát 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el, a Szovjetunióban kegyvesztett lett: 1974-ben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították az országból. Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban élt és alkotott. Oroszországba 1994-ben tért haza. 2008 augusztus 4.-én halt meg.