Hopp Ferenc (Fulnek, 1833. április 28. – Budapest, 1919. szeptember 9.) optikus, műgyűjtő, múzeumalapító.

Vagyona lehetővé tette, hogy sokat utazzon. 1882 és 1914 között öt Föld körüli utazása volt. Elsősorban Kelet-Ázsia, főképp Kína és Japán érdekelte.

Indiába első világ körüli útján 1882-ben látogatott el. Itt vásárolt tárgyai (miniatúrák, kerámiák, kasmíri lakkok, márvány dísztárgyak, ékszerek), s az egy évvel később Kínában tett utazásának kincsei is az államra szálltak. A gyűjtemény 1200 kínai tárgyának javát 1883 és 1914 között vásárolta. Három alkalommal lépett a Mennyei Birodalom földjére. Elsősorban távol-keleti emléktárgyakat és iparművészeti remekeket szerzett be. Jó művészeti érzékét bizonyítják a különösen nemes anyagú kínai tárgyak sorozatai, a drágakőfaragványok, a tubákos flakonok, a rekeszzománcok, a kínai lakktárgyak és ékszerek.

Hopp Ferenc japán gyűjteménye halálakor közel 2000 tárgyat számlált (18-19. századi lakktárgyak, inrók, necukék, okimonók, kardok és kardtartozékok, bronztárgyak és kerámiák).

A Magyar Földrajzi Társaság ülésein sorozatosan előadásokat tartott utazásairól, több úti beszámolója nyomtatásban is megjelent, sok saját készítésű fényképfelvételével.

Sok közgyűjteménynek adományozott gyűjtött tárgyaiból. Például karthágói - pun - kerámiagyűjteménye ma a Szépművészeti Múzeumban van, miután a Magyar Nemzeti Múzeum ókori osztályának adományozta. Sok ezer darabra gyarapodott fotógyűjteményét a Magyar Földrajzi Társaságra hagyta (ez azonban a II. világháborúban megsemmisült).
Támogatta több tudományos egyesület működését.

Végrendeletében műgyűjteményét, több mint négy és fél ezer darab, túlnyomórészt keleti műtárgyat villájával és kertjével (Budapest VI. Andrássy út 103.) együtt az államra hagyta, kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítása céljából.

Gyűjteménye lett az alapja a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumnak (japán, kínai, indiai és délkelet-ázsiai gyűjtemény).