| Munkácsy Mihály (1844-1900) a magyar festőművészet egyik legnagyobb mestere, a kritikai realizmus legnagyobb alakja a festészetben. Munkácson született. Gyermek korában árvaságra jutott és nagybátyjánál az asztalosinas lett. A szülői ház emlékei, az inaskodás nyomorúsága mélyen belevésődtek lelkébe és a dolgozó nép iránti mély együttérzésre indították. Tehetségét felfedezve Szamossy Elek és Ligeti Antal művészi tanulmányok folytatásához Bécsbe segítették, majd Münchenbe került, ahol Wagner Sándor lett a mestere. 1868-ban Düsseldorba kerül, itt alkotta meg első maradandó művét az Ásító inast. 1870 -ben festette a Siralomházat, amelyért a párizsi Salon aranyéremmel tüntette ki. 1874-ben megnősült,és felesége hatására eltávolodott régi témáitól, s az anyagi sikerek hajszolása felé fordult. Nagy számban készített díszes interieuröket ábrázoló ún. szalonképei sok festői értéket képviselnek. |
