Lomonoszov, Mihail Vasziljevics (1711 - 1765) Orosz fizikus, kémikus. Egy Denisovszka nevű faluban született Oroszország északi részén.
Gyalog ment Moszkvába, ahol egy ismerős segítségével a Szláv Görög Latin Akadémián kezdte tanulmányait. 1934-ben Szentpéterváron folytatta tanulmányait, többek között fizikával. Visszatérte után a Szentpétervári Egyetem kémiaprofesszora, később a Marburgi Egyetemen tanult Németországban.

A 18. századi orosz intellektuális élet vezéralakja. 1755-ben megalapítja a Moszkvai Állami Egyetemet, amelyet később róla neveznek el. A természettudományok csaknem minden ágát műveli: fizikai, kémiai, asztronómiai, geológiai, geofizikai vizsgálatai egyaránt úttörő jelentőségűek. Életcéljának tekinti, hogy hazája tudományos életét felpezsdítse. Az anyagmegmaradás törvényének kísérleti igazolója, atmoszférikus és elektromosságtani kutatásai is jelentősek.

A fizikatörténet számára két munkája igazán érdekes:

- Az egyikben kifejti, hogy a hő a nem érzékelhető részecskék forgómozgása. Beszél a hideg alsó határáról (ma úgy mondanánk, az abszolút nulla fokról), ahol minden mozgás megszűnik.

- A másik munkája ezen gondolat alapján kísérli meg a gáztörvények megmagyarázását. Fontos momentum, hogy a hőmérséklet szerepét helyesen látja meg.

Ő vezeti be a fizikai kémia elnevezést is. Művészeti tevékenysége elismeréséül a Művészeti Akadémia tagjai közé is beválasztották. Szentpéterváron halt meg.