Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893. július 19. – 1930. április 14.), orosz (szovjet) költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik megalapítója. Majakovszkij grúz erdész fia volt. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát. 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség elfogta s fél év börtönt kapott. Itt írta első verseit. 18 évesen Szentpétervárra utazott festészetet tanulni, két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett. Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.
Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Olga Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes leányt, aki Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt. Több külföldi utat tett, Nyugat-Európában (Németország, Párizs), majd 1925-ben Amerikában is megfordult.
Támadások a NEP részéről, és a magány kudarcai kísérték utolsó éveiben. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában. Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig soha nem volt tagja a Kommunista Pártnak. Munkássága: Pofonütjük a közizlést! (1912). Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták. Jelentős költeményei, poémái - Nadrágba bújt felhő (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
- Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
- Este (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
- Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
- Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
- Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
- A Brooklyni híd
- további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).
Drámái- Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
- Poloska (1928, vígjáték)
- Gőzfürdő (1928, vígjáték)
|
