| Arisztophanész (Athén, Kr. e. 450 körül – Athén, Kr. e. 385 körül) görög költő
Az antik komédiaköltészet legnagyobb alakja, életéről mégis alig van biztos adatunk. Még egészen fiatal volt, amikor első, ránk töredékekben maradt komédiáját, a „Daidalész”-t (Lakomázók) bemutatták (Kr. e. 427), a következő évben bemutatott „Babülónioi” (Babilóniaiak) pedig már első díjat nyert a drámaversenyen. A darabbal magára vonta az athéni vezető, Kleón haragját, aki a nép ellen elkövetett vétség vádjával bíróság elé állíttatta. A per kimenetelét sajnos nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Arisztophanész Kleónt annak haláláig (Kr. e. 422) továbbra is a legélesebben támadta. A Kr. e. 4. század elején az ötszázak tanácsának tagja volt.
Legkorábbi ránk maradt műve az „Akharnész” (Az akharnabéliek). Leghíresebb komédiája a „Lüszisztraté”, amelyben a nők, Spártaiak és athéniak egyaránt addig nem engedik magukhoz férjeiket, amíg azok békét nem kötnek egymással. Legnagyobb ókori sikerét a „Batrakhoi” (Békák) című darabbal aratta, cselekménye: Euripidész és Szophoklész halálával elárvul a tragédia színpada, s Dionüszosz isten leszáll az alvilágba, hogy a régi vagy az új művészet nagy képviselőjét, Aiszkhüloszt vagy Euripidészt visszahozza. A darab első felét Dionüszosz alvilágra szállásának nevetséges kalandjai teszik ki, a másik felében pedig Aiszkhülosz és Euripidész versengése látható, melyben Arisztophanész szellemes karikatútáját adja mindkettő művészetének. A mű végén Dionüszosz Aiszkhüloszt viszi magával.
Hatása korára és az utókorra óriási volt. Állítólag amikor I. Dionüsziosz szicíliai türannosz megkérdezte Platóntól, hogy milyenek az athéniak, Platón egy Arisztophanész-komédiát adott a kezébe. A hellenisztikus korban népszerűsége kicsit megcsappant, helyette Menandroszt kedvelték, Bizáncban pedig Plutoszt. Igazi diadalútja a reneszánszban kezdődött, hatása kimutatható Rabelais írásaiban éppúgy, mint Ben Jonson vígjátékaiban. A Sturm und Drang német írói, élükön Goethe-vel szintén nagyra becsülik. Magyarra Arany János fordította, Hamvas Béla szerint fordítása az eredetivel szinte egyenértékű.
Fennmaradt művei:
Lovagok,
Felhők,
Darázsok (sic!),
Béke,
Acharnaebeliek,
Madarak,
Békák,
Lysistrate,
Nők ünnepe,
Nőuralom,
Plutos.
|
