Walther von der Vogelweidét a német lovagköltészet legnagyobb mesterének tartják. Az udvari költészet fő témája a Minne, az eszményi szerelem megéneklése, mely kapcsolat a nagyúri költőt alárendeli az eszmei magasságban imádott szépségnek. A költő személyiségét érvényesíteni nem kívánó, mást dicsőítő költészet jött így létre. Vogelweide művészetének jelentős része viszont abból a forrásból táplálkozott, amiből az igazi költészet mindig merít: a személyes élményből, a valóságos életből. Személyi ihletettsége még mélyebb politikai nézetű verseiben. Legmélyebbről azonban a bölcselkedő, az élet értelmén, célján vívódó verseiben merít.
Vogelweide valószínűleg ausztriai vagy dél-tiroli kisnemes család fiaként született 1170 körül. Az udvari rendet, a lovagi költészet eszményeit és gyakorlatát Babenbergi V. Lipót bécsi udvarában ismerte meg. 19-20 éves korában, bár ideiglenesen, az udvari költők sorába került. Bécsben az elzászi Hagenauból származó Reinmar fejlesztette naggyá a Minnesangot. Walther hamarosan a vetélytársa lett. A Babenbergiek trónjára nemsokára új herceg került, így Walther elvesztette állását. Körülbelül három évtizedig vándor-költő lett belőle, bár nevét mind többen ismerték, híre mindinkább növekedett. Szinte egész Németországon át követhetjük nyomát, Thüringián, a Wartburgon, Meissenen, Passaun, Kölnön át.
Bécsből Sváb Fülöp király udvarába került, itt szerzett politikai versei tették félelmetessé költői erejét. Fülöp halála után Ottó császár híve lett, ennek bukása után II. Frigyes szolgálatába állott. Tőle kapta 1220 körül Würzburg közelében azt a kis birtokot, amely megváltotta a szegénységtől. Egyesek szerint nevét is így lehet magyarázni: szegény, mint az ég madarai (mások szerint a vogelweide – "madármező" – név a születési helyéhez közeli költőhelyre utal). Valószínűleg itt, lehet, hogy a keresztes háborúra készülődve halt meg 1230 körül. A hagyomány úgy tartja, hogy a würzburgi székesegyház keresztfolyosóján temették el, síremlékének négy sarkán egy XIV. századi lejegyzés szerint mélyedések voltak, bennük tiszta búza a madarak számára. |
