| Honoré de Balzac (1799-1850) Stendhal mellett a 19. századi francia realista regény nagy alakja. Műveinek jelentősége abban rejlik, hogy megismerhetjük belőlük a század első felének francia társadalmát. Szinte freskószerűen, a krónika realitásával mutatja be a polgárság történelmi múltját. Ezeket a törekvéseket egy nagy regényciklusban, az Emberi színjátékban foglalja össze. Ennél sikerültebb darabja a Goriot apó, s központi szerepét mi sem bizonyítja jobban, hogy a főhős vagyonának útja több regényen át nyomon követhető. Az író a részletek gazdagságával mutatja be a helyszíneket, a szereplőket. A regénybeli történet a Vauquer-házban kezdődik, ebben a lepusztult panzióban él Goriot apó. A vagyonát nyerészkedésből szerezte, nem éppen bescületes úton. A felesége halála után minden szeretetét és hatalmas vagyonát két lányára pazarolja. Mesés vagyona biztosította lányainak a jó házasságot, egy grófhoz és egy báróhoz adja férjhez őket. Lányai hálátlanok, s az átruházott vagyon miatt elszegényedve a panzió legfelső emeletén nyomorog. Titokban, ami még rejtélyesebbé teszi alakját, látogatják a lányai, de mindig csak a pénzéért. A panzióban lakik a fiatal Rastignac, aki felnéz Goriot apóra, önzetlenül ápolja a haldokló Goriot-t, s keményen elítéli a gonosz úri társadalmat. Arra is rádöbben, hogy a felemelkedéshez neki is elvetemültté kell válnia. A haldokló Goriot hiába hívja lányait, s temetésének költségeit is a két diák Rastignac és Bianchon állja. A lányok közül egyik sem megy el a temetésre, csak két üres, lefüggönyözött címeres hintó követte a menetet. |
