Titus Maccius Plautus római köztársaságbeli komikus színműíró volt. Nem tudjuk, mettől meddig élt pontosan (Kr. e. 250 körül- Kr. e. 184 körül), csak azt, hogy műveit először i. e. 205 és i. e. 184 körül adták elő. 21 darabja maradt fent.

Plautus komédiái a latin irodalom legkorábbi egészben fennmaradt művei, a szüzséket főként a görög újkomédia szerzői, legtöbbet Menandrosz darabjai szolgáltatták. A karakterek általában hangsúlyozottan görög színeken jelennek meg, görög díszletekkel, illetve még pontosabban olyan körülmények között, amit egy római görögnek képzelhetett. Az idegen díszletek közé állított hazabeszélő társadalomkritika teljességgel nyilvánvaló a darabokban. Legtipikusabb figurája az okos rabszolga, aki gazdáját manipulálja. Ez a tény aláássa egyes elképzeléseinket a római társadalom társadalmi normáiról.

Páratlan nyelvmester volt, színművei ma az archaikus irodalom korának római nyelvét a leggazdagabban bemutató kincsesbánya. Plautus munkássága sok későbbi színműírónak ötleteket adott, William Shakespeare-nek, Molière-nek, Lessingnek és másoknak.

Plautus rendkívüli népszerűsége folytán halála után számos kortárs szerző terjesztette darabjait a neve alatt, így a „plautusi művek” száma idővel 121-re növekedett. M. Terentius Varro vállalkozott arra, hogy rendet tesz a zűrzavarban, alapos vizsgálódás után 21-et ítélt hitelesnek, és ezek maradtak aztán meg az utókorra, a legfontosabbak: Poenulus, Amphitryon, Captivi, Persa, Miles Gloriosus (A hetvenkedő katona), Aulularia, Trinummus, Rudens, Mercator, Curculio, Stichus, Menaechmi, Mostellaria, (Kísértetek) és Asinaria.