Egy apa – név szerint Suhajda, valami szegény hivatalnok – bosszús fiára, Jancsira, aki elbukván latinból, nem tanul a pótvizsgára. Egy harmadrendű balatoni fürdőhelyen nyaralnak, s az apa büntetésből eltiltja a fiút a fürdéstől. Rövidebb huzavona, s főleg Suhajdánénak a fia melletti állásfoglalása után mégiscsak kiviszi magával Jancsit fürdeni a büntetési idő lejárta előtt. A fiú félénk, félszegen viselkedik: apja érzelmeit akarja kikémlelni előbb. Az apát viszont bosszantja fiának ez a hunyászkodó tutyimutyisága: gyávának, ügyetlennek gondolja. Nem elég, hogy buta, még félénk, esetlen is. Beledobja a vízbe. A víz nem mély, a fiú jól tud úszni, hamar kikecmereg. Azután még egyszer beledobja. Most azonban már nem bukkan fel Jancsi. Keresi, keresik. Már csak a hulláját találják.