Albert Flórián a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása, olyan nevek végeztek mögötte, mint Cruyff, Best, Rivera, Beckenbauer, Gerd Müller vagy Mazzola. 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón, huszonkét éven keresztül csak a Fradiban játszott, a válogatottban 75 mérkőzésen 31 gólt szerzett, 17-et csípőre tett kézzel.
1960 és 68 között volt csúcsformában, játszott a római olimpián (3. hely), két világbajnokságon, illetve az EB elődjének számító Nemzetek Európa Kupáján (3. hely), a Fradival a Juventust legyőzve hódították el a VVK-t. A kiemelkedő sikerek mellett pályafutásának két igazán fájó pontja lehet. A chílei VB, ahol a szovjet Latisev elcsalta egy teljesen szabályos gólunkat a csehszlovákok ellen, így Masopusték (aranylabda 1962) jutottak a döntőbe. A másik az aranylabda átvételének körülményei. Akkoriban az volt a szokás, hogy a győztes labdarúgó nevezte meg az átvétel helyét és idejét. Albert a Népstadionban rendezett szovjetek elleni válogatott meccsre adta a voksát, de az akkori vezetés úgy döntött, hogy az ünnepélyes díjátadásra sokkal inkább megfelel a császár Árpád fejedelem úti lakása... Ezután tucatszám érkeztek a külföldi ajánlatok, de ugye a szocialista sporterkölccsel nem fért össze a profiskodás. Pedig egy nyugati szerződéssel elkerülhető lett volna a végzetes koppenhágai sérülés, az Engedahllal történő összecsapás Albert pályafutásának végétt jelentette – 28 éves korában.