Göre Gábor bíró úr egyes szám első személyben megírt történetei, melyek középpontjában a parasztság, és a rohanó világ ellentéte áll, valódi társadalmi görbe tükrök.
Az író nem volt rest, és álnéven megjelenő könyveiben pellengére állította a parasztságot, a fejlődést, és a huszadik századhoz felnőni próbáló társadalmat. A szám szerint tíz könyvből álló sorozat gazdag humorral, és még gazdagabb iróniával nyúl olyan témákhoz, melyek a régi, és a születőben lévő új világ ellentéteiből adódnak, és Göre Gábor egyszerű kíváncsisággal, és ostoba emberekre jellemző pökhendiséggel száll szembe mindennel, ami számára új. Igaz, ez a szembenállás nem amolyan lázadás, hanem tapasztalatszerzés; és Gárdonyi "hőse" e tapasztalatok birtokában fogalmazza meg saját véleményét.
A humor mögött meghúzódó népi filozófiát azért nem szabad ennyire komolyan venni, legalábbis olyan emóciókkal kell olvasni ezeket a történeteket, hogy elsősorban a szórakoztatás lebegjen a szemünk előtt. A könyvekben szereplő figurák az évek alatt emblematikus színezetet kaptak, és olykor, olvasás közben azt tapasztaljuk, hogy a majd száz évvel ezelőtt írt történetek némelyike között párhuzamot lehet vonni a mai kor fejlődéstörténetével. Ez nagyon fontos, hiszen a történetek kulcsa ezen alapszik; ellentétek két világ között.
A történet egyszerű alapokon nyugszik; van egy falu, valahol Egertől nem messze, és a benne élő emberek mindennapjait meséli el a bíró úr életén keresztül. Göre Gábor kissé korrupt, kissé buta, de kíváncsi, és ennek a kíváncsiságnak az okán jut el olyan helyekre, ahová az egyszerű falusi embernek általában nincs lehetősége. A szereplők nagyon is hétköznapi emberek, például Kátsa cigány, a falu hivatalos "bűnözője" és hegedűse minden faluban jelen van, és az a fajta ravaszság, melytől inkább mosolygunk, mint bosszankodunk, ad egyfajta bájt, valamilyen kellemes ízt, amolyan népies utózöngét.
A Göre Gábor könyvek elsősorban szórakoztatnak, és csak az utóízben fogalmazódik meg az olvasóban néhány gondolat, de azt hiszem, a mai kor emberének ezek a történetek inkább időutazásnak tűnnek, és a humor, mint a történetek motorja mozgatja az élményt, amit olvasás közben szerez. Gárdonyi Géza munkásságának teljes ismeretéhez feltétlenül el kell olvasnunk ezeket az írásokat, de ha csupán a magyar humorra van igényünk, vagy egyszerűen jól akarjuk magunkat érezni néhány órára, ezeket a történeteket nyugodtan életre lehet kelteni. Találunk ugyan benne utalásokat, melyeket csak azok értenek, akik kissé jártasabbak az akkori korban és nyelvezetben, de nem kell visszariadni: az emberi jellem, a sajátos jegyek, melyeket viselnek a szereplők, a ma emberében is megtalálhatóak, igaz kissé atomizáltabb kiadásban. |
