A heurige, a tipikus bécsi borozó 

Bécs az egyetlen városhatáron belül szőlőtermesztéssel foglalkozó világváros. A valódi bécsi heuriget a fenyőágakból készített borkimérő cégérről vagy az "Ausg`steckt" feliratú tábláról lehet felismerni - csak ezekben szolgálnak fel igazi házibort. A kerti borozót, amely egykor az idősebb és fiatalabb borbarátok törzshelyének számított, napjainkban a turisták sem vetik meg. Évente a világ minden részéről érkező turisták ezrei üldögélnek a többnyire zöldre festett fapadokon, hogy a nevezetes "negyedes poharakból" élvezzék a nedűt. A "kezdők" Grinzingben, Sieveringben és Neustiftben dőzsölnek, a haladók inkább Stammersdorfot, Strebersdorfot és Oberlaat választják. Itt lehet kipróbálni a bécsi fehérborokat - mint a zöld veltelini, Müller Thurgau, Neuburger, Olaszrizling, Rajnai rizling és Fehér burgundi -, valamint a vörösborokat - mint a Kékoportó, St. Laurent és Zweigelt - vagy a háziasított borokat is, amelyek több szőlőfajtából készülnek.

A bécsi mintegy 500 üzem 722 hektár szőlőt művel, és 150 kerti borozóban méri "portékáját". Ennek ékes példája a Reinprecht család, amely Grinzingben 20 hektáron gazdálkodik, és évente 150 ezer liter bort ad el - ez naponta akár 2500 vendéget is jelenthet. Vagy a Mayer család, amely 1683-ban, Bécs második török megszállása után Grinzingben és Heiligenstadtban néhány elhagyatott szőlőskertet újra művelés alá vont, és "Mayer am Pfarrplatz" néven azóta is ott gazdálkodik. Beethoven egykor ebben a házban írta 9. szimfóniáját. 20 évvel ezelőtt még mindennapos dolognak számított, hogy a kerti borozóba az emberek uzsonnacsomagot vittek magukkal, és ehhez bort rendeltek. Napjainkban a borhoz gazdag büfékínálat társul. A paletta a langyos köményes sülttől és pácolt hústól a sonkás flekkenen és sertéssültön keresztül egészen a véres hurkáig, sült csirkéig terjed.