A betlehemi gyermekgyilkosság

Miközben a száműzetésbe kényszerült család Egyiptomban tartózkodott, "Heródes látva, hogy a bölcsek nem hoztak hírt Jézusról, igen haragos lett. Betlehemben és környékén megöletett minden két éven aluli gyermeket" (Mát. 2:16). Így szándékozott elpusztíttatni a gyermek Jézust. Kiadta kegyetlen parancsát:
  
   Vesszen a fiúcsecsemő
   ahány van! A dajkák ölét
   takarjátok ki, netalán
   rejthetne férfigyermeket!
  
   S őrjöngve a hóhér kivont
   karddal szúrkálja a minap
   született gyenge testeket;
   szaggatja ujdon életük.
  
   (Aurelius Prudentius: Himnusz a betlehemi kisdedekről, részlet Babits Mihály fordítása)
 
   
Az ember elvakult haragjában képes védtelen, ártatlan gyermekeken kitölteni iszonyú indulatát. Ilyen tettekre nincs, és nem is lehet semmilyen elfogadható magyarázat. Az emberi bosszú és gyűlölet, a "fék nélküli" indulat értelmetlen és embertelen (Lásd: Péld. 16:32; 25:28; 29:11; Préd. 7:9).

A hatalom birtokosa, a király, szenvtelenül szemléli az ablakban mások szenvedését. Felbújtója, ihletője a Sátán, a Biblia szerint Isten ellen lázadó, hatalmas személy. Nevei jól kifejezik magatartását, lényegét. Héberül Sátánnak: ellenségnek, görögül diabolosznak: vádolónak, rágalmazónak hívják. Jézus "emberölőnek" nevezte (Jn. 8:44).

Heródesben jó szövetségesre talált tervei véghezviteléhez. Ismét bebizonyíthatta, hogy ártatlan gyermekeket is kíméletlenül elpusztít. Mivel Isten fiát nem tudta megölni, azóta is a legképtelenebb vádakkal rágalmazza.

Máté evangélista írja. "Ekkor teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: Szó hallatszott Rámában (Betlehemhez közel fekvő helység), sírás és sok keserves jajgatás. Rákhel (az izraeliták ősanyja) siratja fiait, és nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek" (Mt. 2:17-18). Ez kettős jövendölés volt. Szólt először Jeruzsálem i. e. 586-os pusztulása idején történt tragédiákról, de előremutatott a gyermekgyilkosság által okozott szörnyű gyászra is.
  
   Azt a kis patakot, mely a szívet hajtja,
   Ha egyszer elapadt, ki nem pótolhatja
   Óceánja vérnek.
  
   (Arany János: Ráchel siralma, részlet)

A betlehemi gyermekgyilkosságról nincs történelmi adatunk a Biblia leírásán kívül. Ismert tény azonban, hogy Heródes saját családját, feleségét és fiait is kivégeztette hatalomféltése miatt. Josephus Flavius részletesen írt azokról a kegyetlen tetteiről is, amelyekre közvetlenül halála előtt adott parancsot. 15 ezer zsidó előkelő embert akart lenyilaztatni, hogy halálakor minden család gyászoljon (A zsidók története, XVII. 6,5). E parancs teljesítését Salome, Heródes nővére, a király halála után megakadályozta.

Menekülés Egyiptomba

A királyok távozása után "megjelent az Úr angyala Józsefnek álmában, és azt mondta:
- Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg én mondom néked! Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.

József pedig fölkelvén, vette a gyermeket, annak anyját, és Egyiptomba távoztak." A kis család száműzetésbe kényszerült. Hosszú út várt rájuk. De az Isten gondviselése most is megmutatkozott. A napkeleti bölcsek ajándékából fedezni tudták szükségleteiket. "Ott voltak egészen Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: 'Egyiptomból hívtam ki az én fiamat'." (Mt. 2:13-14; Hós. 11:1)

Hazatérésük emlékeztet Izrael népének Egyiptomból való szabadulására. Nagy Heródes halála után visszatérhettek hazájukba. Az Úr figyelmeztette Józsefet: - "Eredj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresték.

Ő pedig felkelvén, magához vette a gyermeket, és annak anyját, és elment Izrael földjére. Mikor pedig meghallotta, hogy Júdeában Archelaos, Heródes fia uralkodik, nem mert odamenni, mivel álomban megintetett. Galilea vidékére költöztek, a Názáret nevű városba. Itt laktak, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Jézus názáretinek fog neveztetni" (Mt. 2:20-23).


   Isten anyja erdőn át szökött
   fiát menyétsubába takarta.
   A Tejút az égen szétömlött,
   el ne tévedjen, ösvényt mutatva.
  
   Hideg éj volt, fagyos és kemény,
   csudák estek meg ezen az éjen:
   farkasszemek égtek zöldes fényben
   ezrével az erdő peremén.
  
   A kaszálón, az erdő alatt
   viaskodott két ősz anyamedve
   dühödten, kétlábon verekedve,
   acsargón tiporták a havat.
  
   A vadon riadtan hallgatott.
   Egymáshoz reszketve, félve bújtak,
   a sötétben fehér párát fújtak
   agancsos, bozontos állatok.
  
   (Ivan Bunyin: Menekülés Egyiptomba, részlet Rab Zsuzsa fordítása)