A rómaiaknak a távol-keleti országok belsejébe ritkán kellett behatolniuk, hiszen az ottani kereskedőkkel bizonyos kereskedelmi gócpontokon találkoztak; tehát a nagy keleti utakat nem járták mindig végig. A kínai selyemút éppen azért épült, hogy a kínai kereskedők elébük vigyék a nyugati kalmároknak értékes áruikat, elsősorban a selymet.
Az egész selyemút hossza - mint Sven Hédin kiszámította - Sziantól Anshin, Kasgaron, Szamarkandon és Szeleukián át egészen Türoszig egyenes vonalban 7000, kanyarulataival együtt 10 000 km volt. Ennél a kereskedelmi útnál, amely az egész ókori világot átszelte, erősebb és jelentősebb kapocs sohasem kötötte össze egymással az ókori népeket és országokat. Kétezer évvel ezelőtt a kínai kereskedők csak homályosan sejtették, hogyan jut el a bálákba csomagolt és teveháton szállított árujuk nyugatra: nekik csak az volt a fontos, hogy megkapják érte a jó római aranyakat. Mikor már közvetlen kapcsolatba kerültek a nyugati kereskedőkkel, még akkor is rengeteg a közvetítők útján nyugatra szállított selyem; tokárik, baktriaiak, parthusok, médek és szírek voltak a közvetítő kereskedők. A hajósok és kereskedők tudták, hogy ennek a drága árucikknek legfőbb piaca Róma. Ugyancsak a római milliomos uraknak és hölgyeknek is csak homályos fogalmaik voltak arról, honnan is származik hát a selyem, előkelőségüknek és szépségüknek ez a fejedelmi kerete: inkább csak sejtették, hogy a sericum (a selyem) és a serica (a selyemszövet) a messze keleten lakó Seres nép, vagyis kínaiak országából kerül Rómába.
