Betyár-bújó kaptárkő - Ennek a különleges (Egerszalókon, a Maklány-dűlőn található) kaptárkőnek az elnevezése onnan ered, hogy a riolittufa tömbbe kunyhót vágtak, kő fekhellyel és polcokkal.

A kaptárkövek – más elnevezés szerint köpüskövek, vakablakoskövek, bálványkövek ^[1] –, olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket (vakablakokat) faragtak.

Kialakulása: A miocén kor közepén zajló erős vulkáni tevékenység kísérőelemeként jelentkező nagymennyiségű hamuszórás vastag, puha riolittufa réteget hozott létre. A tűzhányókitöréseket kísérő forróvizes, kovás oldatok a riolittufa rétegek közé benyomulva helyenként ellenállóbbá, keményebbé tették az egyébként puha kőzetet. A következő időszakokban nagyobb esőzések következtében a keményebb kőzet mellől a lazább tufát lehordta a víz, lassan megjelentek a kaptár, cukorsüveg formájú kövek, melyek mérete nagyon változó, magasságuk általában 1-15 méter közötti. Ezek a szilárdabb tufaképződmények, tufakúpok adtak lehetőséget a későbbi kor emberének az úgynevezett kaptárfülkék kialakítására.

Fülkék [A fülkék átlagosan 60 cm magas, mintegy 30 cm széles és 25-30 cm mély lyukak. Peremükön több lelőhelyen – például a noszvaji Pipis-hegyen – körbefutó keret található, amelyekbe valószínűleg a fülke fedelét helyezték.

A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A legújabb kutatások több fülkekészítési periódust különböztetnek meg a IV-XIV. század között, ám régészetileg egyelőre csak későbbi időszak igazolt. ^[2] A kaptárfülkék a XI-XIV. században a riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel egyidőben jelentek meg, erre a korra utalnak a környezetükben feltárt cserépedény-maradványok is. Írásos forrás még nem került elő a kaptárkövekről, használatuk tekintetében igen különbözőek a feltételezések, a nép szájhagyomány is többféle rendeltetésre utal:

• Egy vélekedés szerint a kora középkorban ide menekült, méhészettel foglalkozó bolgár törzs vájta az üregeket a sziklákba, méhkaptárok gyanánt.^[3] Ezt az álláspontot támasztja alá az, hogy egyes fülkékben valóban találtak méhviasz nyomokat ^[4], cáfolja viszont, hogy a fülkék tájolása sok esetben nem jó irányú, hátlapjuk pedig nem egyszer kifelé dől. Minden érv és ellenérv ellenére mégis innen származik a kaptárkő és kaptárfülke elnevezés.
• Az Eger környékén megőrződött hagyománykincs szerint egy Szent István korabeli pogánylázadás elesett vezéreinek hamvait helyezték a fülkékbe.^[5]
• A legújabb kutatások nyomán a népvándorlás kora és az Árpád-kor mitológiai öröksége mutatkozik meg ezekben a fülkés sziklákban, melyek a hun-avar-magyar népesség ősi hitvilágával hozhatók összefüggésbe. A kaptárkövek gyakran ősi kultikus helyek voltak, melyre az elnevezésük is utal: Ördögtorony, Nagybábaszék, Nyerges, Kecskekő, Ablakoskő, Királyszéke, Kősárkány, Kőasszony, és néhány fülkében áldozati tárgyakat is találtak.^[2][6]
• Egy a kaptárkövekhez kapcsolódó szomolyai monda ^[7] a török világba nyúlik vissza. A törökök által üldözött magyar katonák a puha sziklákból kardjaikkal fülkéket faragtak ki, várszerű erőddé alakítva így át a kaptárköveket. A hirtelenjében kialakított „várat” meglátva a törökök ijedtükben visszafordultak, felhagytak az üldözéssel.^[2]

• Borovszky Samu Borsod vármegye történetében leirt véleménye szerint, a kaptárköveknek minden területen más a helyi elnevezése, ezért nem lehet a ma itt élő népekhez tartozó. Borovszky véleménye szerint a kelták használták, halotti hamvakat helyeztek el benne.