I. Béla (1016 – Dévény vidéke, 1063. szeptember 11.) Árpád-házi magyar király 1060–1063 között.

Béla a veszedelem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjólét emelésére. Midőn 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Németországba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit, a vállalkozás azonban sikertelen volt.

A király a várható német támadás miatt Dömösre hívott össze országgyűlést. A Képes Krónika tanúsága szerint a király alatt beomlott a trónja, és súlyosan megsebesítette: „A jámbor (I.) Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján.” A sebesült uralkodót nyugatra vonuló csapatai után szállították; de Dévény környékén belehalt sérülésébe. Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el.