Az Énekek éneke Salamon királynak tulajdonított, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló sorozat a Bibliában. Héberül a legszebb éneketjelenti. Salamon király - a hagyomány szerint - énekeket is szerzett (1Kir 5,12). A dalok a vőlegényt királynak és Salamonnak nevezik. 30 szerelmi énekből álló gyűjtemény, amely a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelmét hirdetik: együtt vannak, majd elválnak, keresik majd megtalálják egymást. A dalok egy részében a menyasszony beszél szerelme utáni vágyakozásáról és összetartozásukról, és leírja a vőlegény külsejét (12 ének), más részeknél a vőlegény énekli meg jegyese szépségét, szerelmén érzett örömét (8 ének). Körülbelül 6 dalban pedig a jegyesek felváltva dicsérik egymást. Ezen kívűl megszólal a kar is (Jeruzsálem lányai). Bizonyosnak látszik, hogy a fogság után alakult ki, valószínűleg a hellenista korban (Kr. e. III. sz.) Erről tanúskodik a műben egy perzsa és egy görög kölcsönszó. Keletkezésük helye Jeruzsálem lehetett. Nem kizárható, hogy egyes dalok régebbi eredetűek. A művet felvették a zsidó kánonba, bár Kr. u. II. században felmerült a kétely, helyes volt-e ide sorolni, a hagyományokra való tekintettel végül megmaradt a szent szövegek között, sőt Kr u. VIII. századtól húsvét ünnepén olvassák. Az értelmezők egy része szerint a szöveg eredetileg is allegorikus jelentéssel bírt, míg mások szerint a dalok eredetileg valóban szerelmes, lakodalmi énekek voltak. Később egyes keresztény egyházatyák Krisztus és az Egyház kapcsolatának allegóriájaként értelmezték a könyvet. Ismét mások egy ősi kánaáni termékenységi misztérium kultikus szövegének tekintik. |
