| József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
1933 nyarán részt vett az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi rendezvényén, ahol megismerte Marton Márta művészettörténészt, kibe beleszeretett. Ő az ihletője az Óda című költeménynek. Szántó Judit a féltékenység miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1934-re a költő és Judit már olyannyira elhidegültek egymástól, hogy József Attila Hódmezővásárhelyre utazott.
A költő már korábban, 1930-tól pszichoanalitikus kezelésnek vetette alá magát, dr. Rapaport Sámuel pszichiáterhez járt két éven keresztül. Egy időre a kezelések abbamaradtak, ezt a költő nehezen tűrte. Ebben az időszakban állította össze és adta ki gyűjteményes kötetét, a Medvetáncot.
1935-től már nem Rapaport kezelte, hanem Gyömrői Edit, aki iránt a páciens költő szerelme lángra lobbant. A pszichoanalitikus "hasadásos elmezavart" diagnosztizált József Attila esetében.
Egy évvel később a megalakult Szép Szó című polgári folyóirat szerkesztője lett, ez volt első igazi álláshelye. 1936-ban megjelent utolsó kötete, a Nagyon fáj, melyből azonban mindössze néhány példány kelt el a könyvesboltokban; ezzel ismét nagy lelki megterhelés érte. A Baumgarten-díj helyett csak segélyben (1936), illetve jutalomban (1937) részesült annak ellenére, hogy kibékült Babits Mihállyal.
1937 elején újabb szerelem kerítette hatalmába a fiatal gyógypedagógusnő, Kozmutza Flóra iránt, ismét viszonzatlanul. Törékeny egészségi állapota egyre inkább romlott, s már a szanatóriumi ápolás sem tudott segíteni rajta. Nővéreihez került azok balatonszárszói panziójába. 1937. december 3-án vesztette életét, amikor egy tehervonat elé esett. Vélhetően öngyilkos lett, bár néhány elemző véletlenről ír. Csak halála után kezdődött igazi ismertsége, általános közönségsikere. Utolsó verse szinte a búcsúzás hangján szólal meg:
„Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet...”
„Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.” (József Attila: Ime, hát megleltem hazámat, 1937. november, részlet)
A költőt először Balatonszárszón temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőbe került örök nyugalomra.
|
