Londonban volt a világ első földalatti vasútja, a város legfontosabb és leghatékonyabb közlekedési eszköze.   1863. január 10-én nyitották meg Metropolitan Railway néven, akkor még csak két vonallal . Annak ellenére, hogy angol nevének jelentése „londoni földalatti”, a hálózat 55%-a a földfelszín felett halad. A helyi lakosok a metrót the Tube ("cső") néven emlegetik az alagutak henger alakú formája miatt.A londoni földalatti vasúti közlekedési vállalat (London Underground Ltd.) 11 vonalon, 408 km-es pályán üzemeltet helyi járatokat, amelyből kb. 167 km van a föld alatt. A rendszerben 268 állomás van, csúcsidőben 459 vonat közlekedik. Naponta mintegy 3 millió utas használja.

A vonalakat egyedi névvel és jellegzetes színnel jelölik. A hálózatot kilenc zónára osztották, az 1-es zóna London központja, innen kifelé emelkednek a számok. A viteldíjakat az érintett zónák alapján számítják, ha valaki nem Oyster-t használ, akkor előre meg kell vennie a jegyet a teljes tervezett távra. Az átszálláskor nem kell új jegyet érvényesíteni, csak a be- és a kiszállás helye (zónája) számít a jegy áránál. Hétköznap reggel 9.30-ig általában drágábbak a jegyek, mint napközben vagy hétvégén.

A Budapesti földalatti vasútépítés gondolata és megvalósítása egyidős a londoni földalatti vasútvonal születésével. 1860-ban kezdtek hozzá az építéséhez és 1863-ban helyezték üzembe az első földalatti vasutat. A budapesti Millenniumi Földalatti Vasút a kontinens első, Európa második  földalatti vasútjaként 1896. május 2-án került a nagyközönség használatába, és nagyobb fennakadások nélkül szolgál ma is. 1973-ig a vonal hossza 3700 méter volt, 9 földalatti és 2 felszíni megállóval.